fák számára, mostohaanyám a legszembetűnőbb nagymam. Vagy talán az, hogy ő a legszembetűnőbb mostohaanyja. Küldött nekünk egy csomagot az e -mailben, amely Julian kézműves munkája volt, ám minden rendetlen dolgot megtett, és magában foglalta minden egyes terméket, amelyet a projekt elvégzéséhez követelünk. Bizonyos esetekben nem tudom elhinni a szerencsémet. (Szép munka, apa!)

Nyilvánvalóan ezen a héten tart egy zsidó nyaralást Tu Bishvat nevű. Nem vagyok rendkívül figyelmes zsidóként, tehát még soha nem hallottam erről. Olyan, mint egy új év a fák számára. Vagy valami ilyesmi. (Olvassa el magadnak a Wikipedia -n.) Amikor Julian, valamint a telefonon lévő mostohaanyámnak hívtam, hogy megvitassa az általa küldött köteget, azt mondta Juliannak, hogy ideje volt elégedett születésnapot mondani a fáknak.

Nem tudta várni, hogy belemerüljön ehhez a projekthez. A köteg két tőzsdén volt, amelyekhez fonalak vannak csatlakoztatva hozzájuk, így a fákba lóghatjuk őket. Két Tupperware tartály volt, az egyik madárszaval, valamint az egyik valamilyen ragacsos, magas fehérjeteverékkel. Műanyag kések voltak benne.

Amit itt dicsekedtem, az az, hogy ezt a kézműves munkát végeztem hároméves korommal, és magam sem készítettem fel. Nagyon nagyra értékelem ezt a rendetlenség nélküli ajándékot (valami tennivaló, nem valami, amit a házamban kell birtokolni, és a házamban), amit el akarom mondani a világnak. Vagy legalább az internet.

Ha elakadsz magaddal az óvodával, csak csípje be a mogyoróvajat egy tinecone -ra, tekerje be bármi más otthonában (zsemlemorzsa, szezámmag?), És tegye fel egy fára egy darab fonalral. –

Gyere vissza a következő napon, és csodálkozzon a pinceonját evett alattomos madarakon is. Megígérem, hogy az óvodásaim pisiltek a nadrágjában, annyira izgatott volt. (Oké, az én hibám, hogy pelenkák nélkül engedtem el.)